Az open design fogalom egy új, közösségi szemléletű mozgalmat takar, amiben a tervező tudását online bárki számára hozzáférhetővé teszi. A MOME által indított Download Design projekt idén már második alkalommal mutatkozott be. Az OtthonDesign kiállításon debütáló bútorok ingyenesen letölthető gyártmányrajzait a downloaddesign.hu honlapon nézhetitek meg. A kezdeményezés célja, hogy a felhasználó olyan kiviteli tervekhez jusson, amelyek a magyar asztalosipari körülmények között könnyen megvalósíthatóak és meg is fizethetőek.

Féja Dorottya múlt évben végzett formatervező, Király Adrienn pedig idén fejezi be a tanulmányait a MOME-n, szintén formatervező hallgatóként. Utolsó egyetemi feladatuk egy olyan tárgy elkészítése volt, aminek terveit megosztották az emberekkel az open design szellemében. Az OtthonDesign kiállításon szerzett tapasztalataikról, az ott kapott visszajelzésekről, és arról beszélgettünk velük, hogy milyen jövője lehet az open design kultúrának Magyarországon.

Sok érdeklődő látogatott el a standotokhoz, mondhatjuk, hogy nagy sikere volt az idei kiállításoknak. A látogatók szerintetek mennyire tudták, hogy a bútoraitokhoz letölthető tervek formájában hozzá tudnak férni? Mennyire voltak tisztában az open design koncepciójával?

K.A.: Én úgy vettem észre, hogy ez jelenleg még egyáltalán nem egyértelmű számukra. Alapvetően úgy jött oda hozzánk mindenki, hogy milyen szuperek a bútoraink, és hogy hol és mennyiért lehet megvenni őket. Amikor elmagyaráztuk nekik, hogy miről szól a koncepciónk, akkor a jó részük csodálkozott, és talán tanácstalanok is voltak egy kicsit azzal kapcsolatban, hogy mi ez az egész és hogyan is működik. A legtöbben inkább afelől érdeklődtek, hogy tudunk-e ajánlani valakit, aki kivitelezi a tervet. Rossz érzés volt, hogy nem tudtam azonnali választ adni erre a kérdésre, mert az a bútorgyár, amelyik nekem megcsinálta, valószínűleg nem vállalná egyetlen darab legyártását. Ebben éreztem egy betöltendő rést. A kommunikáción és a kapcsolatokon fontos lenne még dolgozni, és asztalosokat is bevonni a projektbe, hogy közvetlenül tudjam tovább irányítani hozzájuk az érdeklődőket. Most leginkább úgy érzem, hogy lebeg a levegőben egy idea, ami megvalósításra vár.

Az open design fogalma egyáltalán nincs még benne a magyarországi köztudatban. Érthető, hogy sok ember inkább megijed, mikor először találkozik ezzel az elképzeléssel.

K.A.: Abszolút nincs! Tulajdonképpen az úttörői vagyunk ennek a fajta gondolkodásmódnak itthon, és érezhető, hogy van még hova fejlődni.

Ha mondanod kéne egy időintervallumot, hány év alatt tudod azt elképzelni, hogy Magyarországon is olyan bevett és közérthető fogalommá váljon az open design, amit akár nap mint nap használnak az emberek?

K.A.: Ez egy jó kérdés. Szerintem, ha komolyan dolgozunk ezen, akkor 3-5 éven belül a Download Design közismert projektté válhat. Ehhez persze tényleg jól és aktívan kell kommunikálnunk az elképzeléseinket. A mostani kiállításhoz hasonló megjelenések segíthetik a fogalom elterjedését, és azt hiszem, hogy az online felületeken is elég sok szó esett róla az utóbbi időben. Sok cikk jelent meg erről a kezdeményezésről, de az egy kicsit problémás, hogy leginkább csak szaklapok foglalkoznak velünk.

Ez jelenleg még egy szűk réteg játszótere. Így alig jut el, mondjuk a babaágyam azokhoz a családokhoz, akinek amúgy szüksége és igénye lenne rá. A másik nagy kérdés pedig a tervek kivitelezése. Azt érzem, hogy a folyamat itt valahogy megakad. Megtetszik a tervem valakinek, ingyen letölti, de utána a legtöbb ember nem tudja, hogy merre induljon el, és nem veszi a fáradtságot vagy nincs ideje arra, hogy kivitelezőt keressen magának, és legyártassa az adott tárgyat.

Tehát inkább választ egy bútort az Ikeában, hogy ne kelljen annyi időt szánni az előállítására?

K.A.: Igen, és olcsóbb is az Ikea, bár nyilván nem ugyanaz a minőség és kategória a két dolog. Ez a kezdeményezés másról szól… az elsődleges célja nem az, hogy a legolcsóbban, a lehető leggyorsabban jussak hozzá valamihez.

Tervezőként mennyire nehéz elhatározás, hogy egy weboldalon ingyen megosszátok a terveiteket? Nem nehéz ilyenkor az egót félretenni, és lemondani róla, hogy a saját szellemi termékeitek elkészülési folyamatát már nem tudjátok kontrollálni?

K.A.: Nekem fájdalmas volt egy kicsit. Ugyanakkor azért nem volt annyira nehéz most átadni a terveket, mert ez egy egyszeri alkalom, egy egyetemi feladat volt. Viszont nem tudom elképzelni, hogy ezt hosszú távon így csináljam.

F.D.: Nekem jól esett elengedni, mert ha a termék népszerű lesz, és valaki akár hozzá is tesz valamit, akkor az csak bizonyítja, hogy életképes a kezdeményezésünk, és működött a tervem. Nem lesz belőle olyan siker, ami a te személyedhez köthető, de az ember egy ilyen feladatnak nem is így indul neki.

Azt elképzelhetőnek tartjátok, hogy egyes tervezők kizárólag ebben a megosztás alapú szellemben dolgozzanak?

K.A.: Nem tudok mások nevében nyilatkozni, de nekem ez nem tudna működni.

Ismertek olyan gazdasági modellt, amiben a tervezők online megosztják a tudásukat, de ezért pénzt is kapnak cserébe? Én például el tudom képzelni, hogy a tervező egyes letöltések után kapjon egy adott összeget. Vagy a terveket megosztó weboldal egyszer kifizeti a terveket a designernek, és – hogy mindenkinek megérje – a felhasználók pedig a weboldalnak fizetnek, mondjuk, havonta egy tagsági díjat az ingyenes tervekért. Így a megosztás szép gesztusa mellett a tervező munkája is honorálva lenne…

K.A.: Ez attól függ, hogy a megrendelő és a tervező miben állapodnak meg. De a letöltésenkénti fizetés szerintem például nem működik, mert a tervező nem tudja felmérni, hogy az egyszer letöltött terv hány emberhez jut el, vagy hányszor gyártja le, esetleg akár el is adhatja az elkészült bútort. Azt viszont el tudom képzelni, amit az előbb mondtál, hogy a megrendelő, vagyis a weboldal tulajdonosa, egyszer kifizeti a tervet a tervezőnek, és utána úgy tartja fenn az oldalt, ahogy mondjuk az AppleMusic a zeneletöltések esetében. Havi tagsági díjjal és korlátlan letöltéssel.

F.D.: Igen, ez elég bevett dolog. Nem részesedést kapsz az eladott darabok után, hanem egy fix összeget. De ennek az egész open source gondolkodásnak alapja az az idea, hogy teljesen ingyenes legyen, amit adok – mint egy ajándék. Van is egy-két példa, hogy ajándékozási elven működik a dolog, de azért tervezőként valamiből meg is kell élni.

Egyelőre annyira lokálisak ezek a kezdeményezések, hogy nem tudna működni egy ilyen általad lefestett weboldal, mert még nincs olyan szintű kereslet eziránt. Ha nagyon sokan használnák, akkor tényleg megérné mindenkinek. Ha sokan tartják fenn a rendszert, akkor ugye elég csak keveset fizetnie az egyes felhasználóknak. Ettől egyelőre elég messze vagyunk, de nagyon klassz lenne egy ilyen bútor „streamelő” alkalmazás.

Ismertek olyan gazdasági modellt, amiben a tervezők online megosztják a tudásukat, de ezért pénzt is kapnak cserébe? Én például el tudom képzelni, hogy a tervező egyes letöltések után kapjon egy adott összeget. Vagy a terveket megosztó weboldal egyszer kifizeti a terveket a designernek, és – hogy mindenkinek megérje – a felhasználók pedig a weboldalnak fizetnek, mondjuk, havonta egy tagsági díjat az ingyenes tervekért. Így a megosztás szép gesztusa mellett a tervező munkája is honorálva lenne…

K.A.: Ez attól függ, hogy a megrendelő és a tervező miben állapodnak meg. De a letöltésenkénti fizetés szerintem például nem működik, mert a tervező nem tudja felmérni, hogy az egyszer letöltött terv hány emberhez jut el, vagy hányszor gyártja le, esetleg akár el is adhatja az elkészült bútort. Azt viszont el tudom képzelni, amit az előbb mondtál, hogy a megrendelő, vagyis a weboldal tulajdonosa, egyszer kifizeti a tervet a tervezőnek, és utána úgy tartja fenn az oldalt, ahogy mondjuk az AppleMusic a zeneletöltések esetében. Havi tagsági díjjal és korlátlan letöltéssel.

F.D.: Igen, ez elég bevett dolog. Nem részesedést kapsz az eladott darabok után, hanem egy fix összeget. De ennek az egész open source gondolkodásnak alapja az az idea, hogy teljesen ingyenes legyen, amit adok – mint egy ajándék. Van is egy-két példa, hogy ajándékozási elven működik a dolog, de azért tervezőként valamiből meg is kell élni.

Egyelőre annyira lokálisak ezek a kezdeményezések, hogy nem tudna működni egy ilyen általad lefestett weboldal, mert még nincs olyan szintű kereslet eziránt. Ha nagyon sokan használnák, akkor tényleg megérné mindenkinek. Ha sokan tartják fenn a rendszert, akkor ugye elég csak keveset fizetnie az egyes felhasználóknak. Ettől egyelőre elég messze vagyunk, de nagyon klassz lenne egy ilyen bútor „streamelő” alkalmazás.

Nagyon sok szakmánál felmerül a probléma, hogy ha valaki nem is csak a jól ismert közegének akar átadni valamit, végső soron mégis kizárólag a saját szakmája érti. Nehéz a szakmai körön kívülre vinni valamit…

F.D.: A Download Design-nal kapcsolatban a személyes ismertség is nagyon sokat számít, mert ha szeretnél egy ilyen bútort, és meg tudod kérdezni valamelyik ismerősödet, hogy hogyan tovább, akkor bele mersz vágni a kivitelezésbe. Teljesen kívülállóként viszont nem biztos, hogy tudod, kit kell megkeresni. Az önálló utánajárásnak és do-it-yourself hozzáállásnak nincs meg a hagyománya, vagy sokszor az időhiány miatt egyszerűen nem praktikus. A mai kultúránkban minden eldobható, pótolható és mindenhez szuper gyorsan hozzá lehet jutni. Nagyon nehéz ezzel a fogyasztói szemlélettel versenyezni. Elvileg én is egy lelkiismeretes tervező vagyok, aki megválogatja a tárgyait maga körül, de amikor berendeztük az új lakásunkat, nekem is az volt a fontos, hogy X összegem van, és az adott bútor holnapra kell. Ezért meg volt kötve a kezem, és az egyetlen opcióm az volt, hogy elmegyek az Ikeába.

K.A.: Ezzel kapcsolatban az jutott még eszembe, hogyha az ember elmegy bútort vásárolni magának, akkor szeret nézelődni, és szereti élőben kipróbálni a tárgyakat. Ezt nem tudod megcsinálni a download-os bútorokkal.

Mi az, ami miatt mégis megpróbáljátok népszerűsíteni a open design gondolkodásmódot? Mindketten végigcsináltátok ezt a projektet, hogy látjátok ezek után: ez egy járható út?

K.A.: Bennem ez most még egy nagy kérdőjel. Nem mondom, hogy nem járható út, de ezt még nem látom át, hogy mennyire működőképes itthon.

Más országokban ez a folyamat most hol tart? Van olyan példa, ahol ez már olajozottabban működik?

F.D.: Vannak külföldi példák, de én ezeknek nem látom át az életképességét. Nagyon sok ilyen kezdeményezés van, de nem tudom megmondani, hogy az ezekkel kapcsolatban felmerülő problémák térség specifikusak-e, vagy az egész elképzelés a fogyasztói kultúra ellen menő hullám, és egész egyszerűen ezért nem népszerű. Talán a mi generációnk már tudatosabban fog dönteni ezekben a kérdésekben. Én nagyon szeretném, hogy ennek legyen jövője, mert egy csodaszép elképzelés…  kicsit túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen.

Én a tavalyi Download Design kiállításon szerepeltem a tárgyammal, és akik idén számoltak be nekem arról, hogy milyen volt kint lenni a standnál, és mik voltak a visszajelzések, ugyanazokat mondták, mint amit én múlt évben tapasztaltam. Hogy az emberek megijednek ettől. Nyilván nem történik olyan gyorsan a változás, hogy egyik évről a másikra már érezhető legyen a különbség, de mégis kicsit lehangoló, hogy a két alkalomra adott reakciók nem különböztek. Olyan, mintha tavalyról idénre csak a téma változott volna, de a befogadó közeg egyáltalán nem.

Azért, ha ez a médiába tudatosabban bekerülne és mondjuk olyan csatornákon lenne szó erről a mozgalomról, amit rengeteg ember néz mondjuk a tévében, szerintem lehetne ebből a mozgalomból egyfajta trendet csinálni .

F.D.: Hát igen. Lehet, hogy ezek most jelentős lépések, csak mi most még nem érzékeljük annyira és majd húsz év múlva, ha visszanézünk, fontos lesz ami most történik.

K.A.: Egyre több közgazdász beszél arról, hogy ideje visszatérni a cserekereskedelemhez, ami igazából maga ez az open source kultúra, csak a változás egy lassú folyamat, és mi még ennek nagyon az elején vagyunk.

Adamik Luca, Designisso, 2016.05.11.

 

Válaszolj