Ha egy gazdaságban nincs innováció, nincs növekedés sem. Magyarország is csak akkor lehet sikeres a globális versenyben, ha a mindenkori kormányok a kutatás-fejlesztést és az innovációt a jövőbe való beruházásnak tekintik. A kitörésre most jó esély van. Létrehozhatunk egy új szerkezetű, modern gazdaságot, amelynek az újító cégek és iparágak lehetnének a bástyái.

Hazánknak mindig is jó híre volt a világban, ami a szellemi tőkéjét, tudásbázisának elismert kiválóságait, kutatóintézeteit vagy az innovatív technológiai vállalatok jelenlétét illeti. Méltán lehetünk büszkék a jelenkor olyan világszínvonalú innovátoraira is, mint a Prezi, a LogMeIn vagy a Ustream. De hogy talán túlságosan is idilli kép él bennünk a hazai kutatás-fejlesztés állapotáról, arról a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) nemrégiben megjelent felmérése tanúskodik. Eszerint az utóbbi években csökkent az innovatív vállalatok száma, ami meglátszik versenyképességünk romlásában is. Pedig azok után, hogy október végén aláírták az uniós országok vezetői az Európai Unió és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezményt (CETA), még fontosabb lenne, hogy hazánk előre tudjon lépni a gazdaság innovatív fejlesztésében. A CETA életbe lépésével ugyanis – melynek pontos ideje még nem ismeretes – nemcsak a kanadai, hanem a Kanadában leányvállalattal rendelkező, rendkívül tőkeerős amerikai cégek is kötöttségek nélkül léphetnek majd az unió, így hazánk piacára. Ez gondot jelenthet a kisebb és a közepes hazai vállalkozások számára, amelyek a nagy uniós cégekkel is nehezen veszik föl a versenyt. A hazai nagyvállalatoknak is bőven van tennivalójuk, ha nem akarnak messzebb kerülni a világ élvonalától.

Csökkenő aktivitás

A hazai innovációs folyamatok feltérképezéséhez több kutatás ad támpontot. Nemzetközi összehasonlításban is jelentős sikerként könyvelhető el, hogy az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) innovációs világranglistáján – két helyet javítva – a 33. helyen áll hazánk. Ugyanakkor a Világgazdasági Fórum (WEF) szeptember végén megjelent versenyképességi rangsorában hat helyet rontott Magyarország (ezzel a 69. helyre csúszott), és ebben részben az innováció területére kapott alacsony pontszám a ludas. (Csak érdekességként: a kétezres évek elején hazánk még az első harminc hely valamelyikén volt található.) A WEF felmérése szerint a kormányzat nem ösztönzi megfelelően a tudományos kutatást és a fejlett technológiák beszerzését, pedig a magyar kutatóintézetek, valamint a technológiai vállalatok minősége a világátlag felett van.

Más oldalról világítja meg a magyar innováció gyengeségét a KSH kutatása: eszerint az utóbbi időben alacsonyabb volt az újítási hajlandóság a cégekben, mint a 2008-as gazdasági válságot követően. A vállalkozásoknak ugyanis csupán negyede költött ilyen célra 2012 és 2014 között, miközben még 2010-ben is harminc százalék feletti arányt mértek. A csökkenés két ellentétes folyamat eredőjeként alakult ki: a termékek, illetve az eljárások innovációja növekedést mutatott, a munkaszervezés, illetve a marketing fejlesztésére viszont kevesebb vállalkozás szánta rá magát, mint korábban. Ez azért figyelemre méltó, mert számos közgazdász állítja: a szervezeti, munkaszervezési megújulás is fontos szerepet tölt be egy cég termelékenységének növelésében.

Az adatok azt is mutatják, hogy az 50 főnél kevesebbet foglalkoztató cégeknél még az átlagnál is alacsonyabb volt az újítási kedv, és mindössze hétezer kis- és középvállalkozásnál (kkv) folyik valódi kutatás-fejlesztési munka. Ez alig több mint egy százalékát teszi ki a mintegy félmillió kkv-nak, amelyek a bruttó hazai termék (GDP) 50 százalékát állítják elő, a munkaerő 70 százalékával. Ez azért is szomorú, mert nemzetközi tapasztalatok alapján az igazi nagy technológiai áttörések szinte kivétel nélkül kisvállalatokhoz kapcsolódnak. Gondoljunk csak az amerikai Microsoft, az Apple vagy a Facebook indulására, amelyek garázscégből, szobatársak vállalkozásából terebélyesedtek világóriássá. Ugyanakkor a KSH kutatásából az is kiderül, hogy minél nagyobb a tőkeerő, annál nagyobb az innovációs hajlandóság: a 250 főnél többet foglalkoztató cégek közül minden második mondható innovatívnak. A két vállalatcsoport magatartása közötti különbséget egyébként nem lehet teljes egészében a pénzhiány számlájára írni: a kisebb cégek esetében szemléletbeli gondok is adódnak, sokszor nem is látják értelmét az újításnak.

Széttöredezett rendszer

A statisztikai hivatal felmérése szerint kiemelkedően magas (66,7 százalék) volt az újdonságot bevezető szervezetek részesedése a gyógyszeriparban, a kokszgyártásban és a kőolaj-feldolgozás terén. Ez nem véletlen, hiszen a gyógyszergyártás a leginkább kutatás-fejlesztés igényes ágazatok közé tartozik, de ide sorolható még a tágabb értelemben vett egészségipar, az informatika, a biotechnológia, a megújuló energiaforrások vagy a gépjárműgyártás. Élen járnak tehát az innovációban az olyan, nemzetközi színtéren is sikeres magyar nagyvállalatok, mint a Richter, az Egis gyógyszergyárak vagy a MOL olajvállalat, de a nálunk megtelepedett külföldi autógyárak és kutató-fejlesztő központjaik is komoly húzóerőt képviselnek. Sajnos ennyiben ki is merül a magyarországi innovációs bázis. Pedig a szellemi tőke más területeken is érvényesülhet: tanulságos ilyen szempontból a Deloitte rangsora, amely az 50 leggyorsabban növekvő közép-európai technológiai vállalatot veszi számba. Idén négy magyar cég került fel a listára: a vizuáltechnikával és új médiás megoldásokkal foglalkozó Innovatix Kft., a telekommunikációs fejlesztéseiről ismert Endeavour Team Kft., az okostelefonos szoftvereket fejlesztő Attrecto Zrt., valamint az okosvilágítást és világítástervezést kínáló JCQ Hungary Kft.

Ezek tehát azok a területek, ahol Magyarország különösen jó adottságokkal, komparatív előnyökkel rendelkezik, s ahol az államnak közvetlen és közvetett eszközökkel, adókedvezményekkel, pályázati rendszerek működtetésével és innovációs szolgáltatásokkal kellene segítenie. A WEF anyaga a kormányzat szerepét illetően még elég sok hiányosságot talált, de a reformok már megindultak. Ebben segítséget jelent, hogy a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) elődje, a Nemzeti Innovációs Hivatal felkérésére uniós szakértők foglalták össze, mely területekre kellene összpontosítani a hazai innovációs erőfeszítéseket. A jelentés szerint bár hazánk komoly tudományos és innovációs potenciállal rendelkezik, azokat nem tudja kellőképpen kihasználni, mert széttöredezett a magyar tudományos rendszer. Arra is felhívja a figyelmet, hogy sokkal közelebb kell hozni egymáshoz az államilag finanszírozott és a vállalkozások által végrehajtott innovációt, s jobban be kell vonni a folyamatba a felsőoktatást is, mert csak így működhet hatékonyan az innovációs rendszer. Az uniós szakértők szerint korszerűsíteni kell a projektek értékelési és finanszírozási eljárásait is a nemzetközi tapasztalatok felhasználásával. Mindez elképzelhetetlen anélkül, hogy a kutatók, de különösen a fiatalok számára vonzó karrierlehetőségeket ne biztosítsanak, illetve hogy a felsőoktatásban a gyakorlatban is jól hasznosítható képzést kapjanak a hallgatók, a felvételi eljárások pedig nyíltak és az érdemeken alapulók legyenek.

Facsinay Kinga

Piac&Profit, 2017. január 30. hétfő

A szerzőről

Főszerkesztő - ENVIENTA™ OPEN SOURCE EVERYTHING | TREND MAGAZIN

Kapcsolódó bejegyzések

Válaszolj