ENVIENTA™ – HÁTTÉR
THE ZERO MARGINAL COST SOCIETY
The Zero Marginal Cost Society című könyvében Jeremy Rifkin arról ír, hogy a kapitalizmus extrém méretű produktivitása egy új ciklushoz közeledik, ami nem más, mint egy decentralizált piacgazdaság, mely globálisan az online „kollaboratív közvagyonon” alapul.
Hihetetlen korban élünk, napról napra növekszik annak esélye, hogy a hagyományos gazdasági és üzleti modellek széles körben működésképtelenné válnak. A technológiai ugrások, melyeknek szemtanúi vagyunk, egész egyszerűen meghökkentők, a trend egyik legjobb példája a „Maker Economy / Sharing Economy” teóriája. A termelésben és disztribúcióban bekövetkező alapvető változások jelentős következményekkel járhatnak az emberi civilizáció valamennyi aspektusát illetően.
Amikor 1989-ben – a kommunizmussal együtt – leomlott a berlini fal, a sokak által tisztelt Global Business Network (GBN) vállalatot arra kérték, hogy vázolja fel a posztkommunista világ megszűnését követő lehetséges forgatókönyveket.
Három szcenáriót állítottak fel:
1. New Empires: egyfajta regionális neo-merkantilizmus
2. Change Without Progess: hi-tech gengszter-kapitalizmus
3. MarketWorld: gyors ütemben terjedő, az egész világot behálózó pénzügyi kapitalizmus
A GBN persze helyesen eltalálta a „MarketWorld”-öt, amiben már 1989 óta élünk.
Mi lesz a következő? Mi jön a „MarketWorld” után? Hogyan változtatja majd meg a következő gazdasági berendezkedés a politikát? Olyan fontos kérdésekről van szó, amelyekre napjaink közvélemény-kutatásai csak ritkán adnak választ.
Szerencsére rendelkezésünkre áll némi adat a jövő gazdaságának körvonalairól (megosztott, hálózati vagy automatizált) és persze itt van nekünk Jeremy Rifkin elsöprő véleménye a kapitalizmus következő felvonásáról.
The Zero Marginal Cost Society című új könyvében Rifkin arról ír, hogy a kapitalizmus extrém méretű túltermelése újra megismétlődhet, mégpedig egy decentralizált piacgazdaság formájában, amely a közvagyonon alapuló egyéni termelés formájában valósul meg. Gazdasági szakkifejezéssel élve Rifkin az olyan trendeket elemzi, amelyek „nullához közeli” határköltséget jelentenek, vagyis olyan gazdaságot képzel el, ahol bármilyen termék vagy szolgáltatás előállításának költsége nulla vagy nulla közeli érték – ezzel a termékek hihetetlenül olcsóvá válnak, a profit pedig esik!
Nem meglepő, ha ismerősen hangzik a dolog. Ma ez megy végbe a kommunikáció, a könyvkiadás és a szórakoztatóipar világában. Egy letöltés határköltsége például szó szerint nulla.
Mindaz, ami ma végbemegy az említett területeken, hamarosan bekövetkezik az energiaszektorban (a napelemek terén), az oktatásban (úgynevezett MOOC), a bankvilágban (’peer to peer lending’, vagyis közösségi kölcsönzés), a számítástechnika tudományában (lásd: Moore-törvény) és nemsokára a termelésben is (3D nyomtatás).
A sztori lényege azonban nem csak az extrém produktivitás (túltermelés), hanem az alábbiak is:
A nagy és tőkeerős vállalatok helyett az ún. prosumer fogyasztók veszik át a termelést és az irányítást.
Az osztott üzleti modelleké és a “disownership” (tulajdonlás nélküli) megoldásoké a jövő.
Prosumer fogyasztók
A ’prosumer’ kifejezés olyan fogyasztóra utal, aki a háztartáson belül, otthon termeli meg a szükséges javakat. Ez magában foglalhat bérleti jellegű szolgáltatást (lakás vagy autó bérbe adása, stb.), háztartási energiatermelést (amely egyre komolyabb fenyegetést jelent a közműszolgáltatóknak), és a termelést bármilyen termék vagy szolgáltatás esetén, ahogy azt a TaskRabbit-féle weboldalak és a közeljövő technológiája, a 3D nyomtatás bizonyítják.
Megosztott gazdaság
Jellemző és dokumentált trend manapság, hogy a fogyasztókat a tulajdonlás helyett egyre inkább a hozzáférhetőség érdekli. Mindez kimondottan így van a Millenniumi-generáció tagjai és az autók esetében.
A 2013-as Harris Interaktív kutatás arra jutott, hogy az elmúlt két évben az amerikaiak 52%-a inkább bérelt, kölcsönzött vagy lízingelt ahelyett, hogy vásárolt volna.
A 2014-es Chubb Group felmérés azt mutatta, hogy az amerikaiak 36%-a bérelne ki privát lakást nyaralási célból, és majdnem egynegyedük hajlandó a járművét is ilyen módon bérelni.
Az osztott gazdasággal kapcsolatos legmegbízhatóbb adat egy 2013-as tanulmányból származik, amelynek készítői a Vision Critical és a Crowd Companies. A kérdőív 90.112 felnőttet vizsgált az USA-ban, az Egyesült Királyságban és Kanadában a következő szegmensekbe sorolva: non-sharers (nem megosztók), resharers (mindazok, akik használt cuccokat vesznek vagy árulnak a neten) és neo-sharers (új megosztók, akik már használják a fejlett online megosztó hálózatokat). Kritikus adat, hogy az USA népességének kb. 40%-a együttműködő és megosztó gazdaságot szeretne! Az USA-ra vonatkozó adatok a következők:
Non-sharers: 60%
Re-sharers: 16%
Neo-sharers: 23%
Trendek
Vajon miért fontos, hogy a közvélemény-kutatók, a piackutatók és a hivatalos szervek foglalkozzanak ezekkel a trendekkel? Ennek két oka van.
Először is azért fontos, mert a jövő gazdaságának nagy valószínűséggel nem a nagyvállalatok, hanem a prosumer fogyasztók és a szabadúszók hálózatai lesznek a motorjai. A 21. század hősei az egyszerű emberek! Másodszor pedig azért fontos, mert a Rifkin által felvázolt jövő gazdasága kétségtelenül problémaforrást jelent majd a 20. századi vállalatoknak. Ennek már ma is mutatkoznak jelei:
– A hagyományos üzleti modellek és az osztott üzleti modellek eltérő adózásából adódó konfliktus
– A hagyományos üzleti modellek igyekeznek kivonni magukat a sikeres osztott üzleti modellek keltette versenyből
– Össznépi sokk arra vonatkozóan, hogy ma már bárki megvehet egy 3D nyomtatót, letöltheti egy lőfegyver tervezetét és nyomtathat magának egyet
– Az elektromos energiaszolgáltatók már ma is komolyan elemzik az otthoni, napenergiából előállított áramból származó veszélyt.
3D nyomtatás
Vegyük példának a 3D nyomtatást. A zene közösségi (peer-to-peer) megosztása újraformálta a teljes zenepiacot. A Napster-nek és társainak köszönhetően a zene megszerzésének határköltsége közel nulla. A 3D szkennerek és nyomtatók hasonlóra lehetnek képesek a jövőben rengeteg olyan tárggyal, melyeket most még a boltban veszünk meg. Ez a jövő nem holnap jön el. (Holnapután.) A 3D szkennelés és nyomtatás technológiája még ma is fejlődik. Nem holnap tehát, de megtörténik. A dolgoknak, tárgyaknak is meglesz majd a maga Napster-e. (Aki nem hiszi el, hogy így lesz, csak nézze meg a Thingiverse oldalát. – http://www.thingiverse.com/)
A jelenség következményei a közrendre nézve igen jelentősek. Az emberek megtervezik, megosztják és elkészítik majd saját termékeiket. A már létező terveket használják majd fel, kihívások elé állítva a szellemi tulajdonjogok birtokosait. Teljesen szét fogják rombolni a gyártás, az elosztás és a kereskedelem mai kereteit. Bizonyos értelemben a termelést ténylegesen a dolgozók fogják uralni. Mindez pedig a politikai nézeteiket is alakítja majd. A jövőben mi, kutatók közelről fogjuk tanulmányozni a prosumer fogyasztók politikai attitűdjét és viselkedését.
A közvélemény-kutatások és piackutatások java része csak „pillanatkép az időben” – arról a véleményről adnak képet, amellyel a válaszadó az adott pillanatban rendelkezik. Ha közelebbi képet szeretnénk kapni a feltörekvő trendekről és a jövő gazdaságáról, akkor jobban meg kell értenünk az automatizálás folyamatának hatásait a munkahelyekre, a meglévő üzleti modellek osztottá alakítását vagy a háztartáson belüli termék-előállítás politikai vetületeit. Jó alapot jelenthet mindehhez, ha elolvassuk Rifkin művét (The Zero Marginal Cost Society).