Paul Chatterton: Út a fenntartható városokhoz

Nem tudom még, hogy a 2019.02.12.-i eseményen melyik momentum hagyott nagyobb nyomot a résztvevőkben. Az előadás, amit az Út a fenntartható városokhoz (Unlocking Sustainable Cities) c. könyv írójától hallottunk, vagy az a tény, hogy azt a 12 éves lányom is aktív figyelemmel hallgatta. Nem elfogultságból, inkább az előadás végén kapott visszajelzések alapján vetődött fel bennem ez a gondolat.

Paul Chatterton, író és a Leedsi Egyetem Földrajz Tanszékén a Városok jövője című tárgy oktatója egy különleges atmoszférájú helyen mutatta be idén megjelent könyvét. A nyugat-walesi Machynllethben található, természetközeli módszerekkel megépített intézmény, az Alternatív Technológiák Központja (CAT) adott otthont a beszélgetésnek.

Amikor a profin felépített előadás végén megvettük a könyvet, a házigazda megállított minket egy pár szóra. A második kérdését már egyenesen a lányomnak tette fel és a beszélgetés további részét is ők töltötték ki. Kifelé menet az intézet hallgatói vették körül Esztert, hogy megérdeklődjék, milyen szinten tart az itt felvetett téma taglalása az iskolában. Hamar közös nevezőre jutottak, hogy egyrészt az “ingerszegény” tananyag, másrészt a “vacak” tanárok erősen korlátozott ismereteket nyújtanak az egyébként hamarosan húsbavágó környezeti és gazdasági problémákról.

Már majdnem kint voltunk, amikor egy hölgy állított meg, hogy az ENVIENTA-ról kérdezzen, mivel az előadás végén kibontakozott beszélgetésben említést tettem a platformunkról, ami potenciális megoldása lehet az ott felvetett problémáknak.

A könyvet azóta sikerült elolvasnom, de itt most egy gondolatsort emelnék ki. Aznap este ezzel a markáns gondolatmenettel zárta előadását a szerző:

Az általunk felvázolt jövőkép kialakításához makro, mezo és mikro szinten egyszerre kellene dolgoznunk.
Makro szinten a technológia rendelkezésre áll és a mikro szintet alkotó kreatív civil réteg is egyre bővül. A nagyobb embertömeget megmozgató középső (mezo) réteg megszólítása viszont kemény dió.
Kikről is beszélünk? Döntéshozók/politikusok; Vállalatvezetők; Akadémikusok; Polgárok.
Hogyan lehet őket együttműködésre bírni?

Meg kell találni közöttük a hagyományokkal szakító politikust, az innovatív cégvezetőt, a sorból kiálló tudóst és a rebellis polgárt.

Na jó, de mi az a nagy feladat, aminek ennyire neki kell gyűrkőzni?

Voltaképpen kezdhetném én a Párizsi egyezmény 1.5 Celsius fokos felmelegedést megcélzó vállalásaitól, de inkább nem teszem. Egyrészt mert nem lényeges hogy tudsz róla, vagy sem, mindenképpen túl késő lenne ezzel “barátkozni”, mivel már nem opcionális. Másrészről fontosabb az, hogy megérett a tudatunk és a technológia is egy minőségi rendszerváltásra. Ez nem politikai, pontosabban nem kizárólag politikai rendszer változást takar, hanem gazdasági és társadalmi újratervezést.

Miért pont a városokkal kezdjük a rendszer újraindítását?

A városokban találjuk durván mindezen tényezők 3/4-ét: a lakosság, az előállított GDP, a fogyasztás és a vele járó károsanyag/ hulladék kibocsátás.

Ha a városban sikerül az átmenet az új értékrendek mentén, akkor nyert ügyünk van. Ha nem, akkor jöhet a kapkodás, mert nem marad több időnk, nincs második esély.

Ez nem azt jelenti, hogy a vidéket hagyjuk magára. Ugyanakkor valjuk be, a vidék sokkal védettebb a krízisek ellen. A lakhatás, az energia és az élelmiszer ellátás terén is több lehetőségük és mozgásterük van, mint a városokban zsúfolódó embertömegnek, egyedül a közlekedés terén érheti nagyobb hátrány.

Szerencsére nem kell mindent nulláról kezdeni

Az említett könyvben megfogalmazott iránymutatások javarészt már létező kezdeményezésekre épít. Léteznek, de elszigetelten működnek egymástól például a “mindent gyártó” Fab Labok, amelyek célkitűzéseit egész városokra is kiterjesztették. Így születnek sorra a Fab Cityk, amelyekről egy korábbi cikkemben már írtam. Ezen a ponton van jelenleg a legnagyobb kapcsólódási felület az ENVIENTA kezdeményezéssel is.

A Fab Labok lényegében közös iránymutatás mentén működő makerspace-ek, amely kifejezés olyan modern műhelyt takar, amelyet egy lazán szerveződő közösség üzemeltet. A közösség tagjai többnyire saját projekteken dolgoznak, de adott esetben segítenek egymásnak például a CNC marógép beállításával, vagy ha a 3D nyomtató mást adott ki, mint ahogy a tervezőben kinézett.

Ők az első számú felhasználói a platformunknak. Feltölthetik a terveket, amin dolgoznak, hogy megosszák másokkal és együttműködésre sarkallják őket, így gyorsítva fel az adott termék fejlesztését. Az éppen aktuális legstabilabb verziót pedig megint mások letölthetik, kinyomtathatják és a gyártói/ felhasználói tapasztalatokkal támogathatják az eredeti terv tökéletesítését. De erről már sokat írtunk, például itt és itt.

Ha követni szeretnéd az ENVIENTA projektet, gyere és csatlakozz a Facebook csoportunkhoz: https://www.facebook.com/groups/736575179754144/

 

Forrás: Envienta Magyarország

Válaszolj